December 12-én történt
a baleset,a téli ünnepek küszöbén.Ünnepek mik öröm-öt
hoznak az ember szívébe,az enyémben szomorúságra leltek.
Meg kellett birkozzak e
nyomasztó érzéssel,hogy az öröm kihalt szívemből, s minden
ami földi elvesztette
teljesen értékét,semmi érdeklődést nem éreztem irántuk.
Ha nem lettem
volna családom között,értelmét vesztette volna létem.Szin-
te állandó
beszélgetésben voltam Úrammal és Megváltommal,s faggattam,hogy
mi is az én elhívatásom ezúttal.
A válasz nem váratott
sokáig magára: ”Fektess unokáidba”
Mint egy mentőővbe
kapaszkodtam bele ebbe az új hívatásomba.Nagy szükségem volt
arra,hogy értelemmel töltödjék meg új életem.-
Mert egy új élet
kellős közepén találtam magam,minden megváltozott, villámcsapás
gyorsaságával.Ehhez kellett hozzászoknom,elfogadnom,s megtalálnom
azt ami ekkor nagyon
hiányzott.Az örömöt.
Rá kellett jönnöm
arra, hogy Isten igéjén ,szaván kívül semmi sem tud megvi-
gasztalni.Sem az a tudat,
hogy talán mások sokkal nagyobb tragédiát élnek át mint én
mert úgy ahogy mint
egyedi lényeknek voltunk teremtve ,érzéseink és megéléseink is
különböznek,s a
fájdalom és szenvedés is egyedi,s oly erőteljesen éled meg
mintha e-
gyedül csak te lennél e
földön aki ezen átmegy.
A gyülekezeti
tagok mint egy vigasztaló fal vettek kőrül,de voltak olyanok is
kik
nagy igyekezetükben még
inkább a sebre tapintottak ,felhíván figyelmem újból és új-
ból ,hogy mily nagy lehet
fájdalmam.
Ez okból kifolyolag egy
ideig amennyire csak lehetett ritkítottam a közösségi együtt-
létet. Fájt a
magyarázkodás.
Ezért volt az,
hogy Szilveszter éjszakáján egyedül voltam otthon (mármint nagyobbik
fiamnál),s
elkeseredésemben az Úrhoz kiálltottam:
-Miképpen találjam
meg én is örömömet az ünnepekben!? Ha nincs kivel megosszam!
A válasz nagybetüs
Ünnepként robbant be szívembe s egész lényemet örömmel töltöt
te el.
Te
tanítasz engem az élet ösvényére, nálad teljes az öröm,
jobbodon örök gyönyörűség van
Zsoltár 16:11
Ez oly hirtelen, meglepő
érzés volt , hogy szinte megijedtem tőle.Hát mégis van lehe-
tőség még így
érezni,nem apadt ki teljesen ez a forrás bennem?
Nem, hisz örömöm
forrása az Úr Jézus,s Ö az ki ezt kidolgozza bennem.Itt volt
végig
mellettem, átérezte
fájdalmam,s most már bizalommal néztem elébe a dolgoknak tud
ván, hogy Ő fog tanítani
ez új életem ösvényére is.
Igen , egy új
kíhívásnak néztem elébe.Elfogadni ezt az új érzést szívemben
,
akkor is ha félelemmel
könyveltem el, hogy ha odaadom magam ezen új érzésnek hüt
len leszek gyászomhoz.Igen
még ha furcsán is hangzik ilyen ellentmondó érzésekkel
kellett megbirkozzak.
Mert akkor, amikor Isten
ilyen csodálatosan gyógyítja,kötőzgeti a sebet,felmerül a fé-
lelem,hogy ez talán egy
negatív fényt vetít özvegységemre, s gyanussá válik túl korai
vigasztalásom.
De Isten így
dolgozik,meglepően,a Maga modszerei szerint ami nem egyezik sem
világi szellemmel,sem a
megszokottal. S ezt elfogadva,mégha az ár ellen uszunk is ta
pasztalhatjuk meg az
igazi, élő gyogyúlást .És ez nem megy egyik napról a másikra,
hanem lépésenként,nap
mint nap megtapasztalva Isten gyógyító erejét,vigasztaló je-
lenlétét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése