2018. március 29.

UTOLSO UTAZAS

                                                 A GYOGYULAS UTJAN (11)




December 12-én történt a baleset,a téli ünnepek küszöbén.Ünnepek mik öröm-öt hoznak az ember szívébe,az enyémben szomorúságra leltek.
Meg kellett birkozzak e nyomasztó érzéssel,hogy az öröm kihalt szívemből, s minden
ami földi elvesztette teljesen értékét,semmi érdeklődést nem éreztem irántuk.

Ha nem lettem volna családom között,értelmét vesztette volna létem.Szin-
te állandó beszélgetésben voltam Úrammal és Megváltommal,s faggattam,hogy mi is az én elhívatásom ezúttal.
A válasz nem váratott sokáig magára: ”Fektess unokáidba”
Mint egy mentőővbe kapaszkodtam bele ebbe az új hívatásomba.Nagy szükségem volt arra,hogy értelemmel töltödjék meg új életem.-

Mert egy új élet kellős közepén találtam magam,minden megváltozott, villámcsapás gyorsaságával.Ehhez kellett hozzászoknom,elfogadnom,s megtalálnom
azt ami ekkor nagyon hiányzott.Az örömöt.

Rá kellett jönnöm arra, hogy Isten igéjén ,szaván kívül semmi sem tud megvi-
gasztalni.Sem az a tudat, hogy talán mások sokkal nagyobb tragédiát élnek át mint én
mert úgy ahogy mint egyedi lényeknek voltunk teremtve ,érzéseink és megéléseink is
különböznek,s a fájdalom és szenvedés is egyedi,s oly erőteljesen éled meg mintha e-
gyedül csak te lennél e földön aki ezen átmegy.

A gyülekezeti tagok mint egy vigasztaló fal vettek kőrül,de voltak olyanok is kik
nagy igyekezetükben még inkább a sebre tapintottak ,felhíván figyelmem újból és új-
ból ,hogy mily nagy lehet fájdalmam.
Ez okból kifolyolag egy ideig amennyire csak lehetett ritkítottam a közösségi együtt-
létet. Fájt a magyarázkodás.

Ezért volt az, hogy Szilveszter éjszakáján egyedül voltam otthon (mármint nagyobbik
fiamnál),s elkeseredésemben az Úrhoz kiálltottam:
-Miképpen találjam meg én is örömömet az ünnepekben!? Ha nincs kivel megosszam!
A válasz nagybetüs Ünnepként robbant be szívembe s egész lényemet örömmel töltöt
te el.

Te tanítasz engem az élet ösvényére, nálad teljes az öröm, jobbodon örök gyönyörűség van Zsoltár 16:11

Ez oly hirtelen, meglepő érzés volt , hogy szinte megijedtem tőle.Hát mégis van lehe-
tőség még így érezni,nem apadt ki teljesen ez a forrás bennem?
Nem, hisz örömöm forrása az Úr Jézus,s Ö az ki ezt kidolgozza bennem.Itt volt végig
mellettem, átérezte fájdalmam,s most már bizalommal néztem elébe a dolgoknak tud
ván, hogy Ő fog tanítani ez új életem ösvényére is.

Igen , egy új kíhívásnak néztem elébe.Elfogadni ezt az új érzést szívemben ,
akkor is ha félelemmel könyveltem el, hogy ha odaadom magam ezen új érzésnek hüt
len leszek gyászomhoz.Igen még ha furcsán is hangzik ilyen ellentmondó érzésekkel
kellett megbirkozzak.
Mert akkor, amikor Isten ilyen csodálatosan gyógyítja,kötőzgeti a sebet,felmerül a fé-
lelem,hogy ez talán egy negatív fényt vetít özvegységemre, s gyanussá válik túl korai
vigasztalásom.

De Isten így dolgozik,meglepően,a Maga modszerei szerint ami nem egyezik sem
világi szellemmel,sem a megszokottal. S ezt elfogadva,mégha az ár ellen uszunk is ta
pasztalhatjuk meg az igazi, élő gyogyúlást .És ez nem megy egyik napról a másikra,
hanem lépésenként,nap mint nap megtapasztalva Isten gyógyító erejét,vigasztaló je-
lenlétét.

Nincsenek megjegyzések: